02. fejezet - Csábítás

Sziasztok!
Na itt is vagyok a második résszel. Köszönöm a plusz egy feliratkozót, néhány kominak is örülnék. Kíváncsi vagyok mit gondoltok mi a véleményezettek nem csak a részről ha nem a történetről is:) Jah, és már pipálni is lehet! Jó olvasást xx Sweet

- Hallottad? – fordult felém ijedten Am.
- Aha – dobtam a mosogatóba a villát és kilestem a konyha ablakon. – Ezek ők – néztem vissza testvéremre. – Gyere – fogtam meg a karját és a terasz ajtó felé kezdetem húzni. Behúztam magunk után majd a falhoz lapítva a dermedt Ambert visszalestem. – Most jöttek be, mind!

Amber felsikkantott mellette mire szó szerint – finoman – hasba vágtam. Magam előtt noszogatva a lányt indultunk el a ház elé. Megállítottam testvéremet és kinéztem a ház takarásából nem láttam senkit a kertben se az ablakoknál így elindultam a kapu felé. Ami ahogy reméltem nyitva volt így intettem Amnek aki mint egy nyúl kezdett el futni felém. Tudtam megúsztuk, de csak a kocsiban lélegeztem fel.

- Soha, soha többet nem csinálunk ilyet – csattant fel.

- Oké – sóhajtottam. Bár ha kell, én úgy is megteszem. Amber tiltakozása ellenére megálltam egy Mekinél. Rendeltünk magunknak kaját majd leültünk egy asztalhoz.

- És most? Ezzel nem jutottunk semmire – sóhajtott fel Am. Én csak nyugodtan haraptam egy falatot a sajtburgeremből és ittam egy kis kolát majd rá nétem.

- Te sose figyelsz semmire – ráztam meg a fejem. – Tudod nekik is olyan vezetékes telefonjuk van, mint nekünk. Ha te nem törlöd az üzeneteket, akkor ő se fogja. Na, tegnap valaki hívta őket egy buliba…

- Honnan tudod, hogy mennek? – vonta fel a szemöldökét.

- Kiírták a címet – magyaráztam.

Miután Ambert sikeresen meggyőztem, hogy muszáj elmennünk este közölte, hogy de nincs ruhája az enyéim meg túl merészek neki. Így kénytelen voltam el vinni a plázába, míg ő vásárolgatott én a telefonomat nyomkodtam.

Mindig is ő volt köztünk a „normálisabb” ha lehet ezt mondani egy tökéletességre törekvő határidőnaplót író lányról, akinek a szekrényében minden élére van hajtva és katonás rend uralkodik a szobájában. Ő közölünk az okos, aki nem cselekszik meggondolatlanul. Mindig tudja, hol kell lenni vannak céljai, de szerintem ez mind butaság. Én azt csinálom, amit szeretek és nem azt amit mások elvárnak tőlem. Úgy élek, ahogy én akarok.

- Amber – kiabáltam be a fülkébe. – Ha öt perce múlva nem vagy a kasszánál itt hagylak – a sebembe tuszkoltam a telefont és a hatás kedvérért be is kopogtam a fa ajtón.

- Jó! – szólt vissza, hallottam a ruha susogását és már kint is volt. – Mehetünk!

- Meg van a ruha? – néztem hátra a vállam felet felmutatott valamit gondolom az-az és már a sorban is álltunk.

A tükör előtt állva néztem magam. Szeretem ezt a ruhát még tavaly vettem, de csak egyszer volt rajtam. A kicsit fodros elefántcsont színű ruhát egy barna öv teszi, trükkösé ennek köszönhetően látszik úgy, hogy egyben van a farmer felsővel, aminek feltűrtem az úját könyékig. A sminkem átlagosnak mondható. A szemem kihúztam erősebben, mint hétköznapra szoktam és egy kis csillogó fényt vittem az ajkaimra. Miután késznek nyilvánítottam magam letelepedtem az ágyamra, és míg vártam, hogy nővérem elkészüljön meg néztem a klubot ahova megyünk. A neve Star Night ez aztán a kreativitás. Képek nem igazán voltak, de egy itallista volt a honlapon. Elég busás árak vannak. Az órára pillantottam, ami már kilenc órát mutatott így kikapcsoltam a gépet és át mentem Amberhöz.

- Mehetünk? – néztem be az ajtón.

- Persze – lépett el a tükör elől.

- Csinos – mosolyogtam rá. Rajta velem ellentétben tényleg egybe ruha volt. Fölülül, egyszerű pánt nélkül fehér színű le felszűkül, de a szoknyánál kissé bővül. A bézs színű anyagot virágok díszítik, és egy öv szegélyezi a derekánál a hideg ellen egy farmer felsőt vett fel világosabbat, mint én.

- Köszi. Kicsit összeöltöztünk – kuncogott fel. – Te is jól nézel ki – szállt be a kocsiba. Igaza van, a ruháink kissé hasonlítanak.

A kocsiban át beszéltük a tervet. Elcsábítjuk a fiúkat annyira, hogy később már ők keressenek. Szerencsére a klub nem volt messze csak húsz perc. Már messziről hallottuk a zenét őrök álltak az ajtókba. Míg vártuk, hogy bemehessük kicsit megszemléltem a helyet. A hely neve kéken villogott egy transzparensen. Megmutattuk a gorilláknak a személyinket és már bent is voltunk. Fények villogtak mindenhol emberek vonaglottak, táncoltak. Egy lépcső vezetett fel az erkélyre ahol a mi kis dalos pacsirtáink ültek. Könyökkel oldalba böktem testvéremet majd a fiúk felé böktem.

- Akkor kezdjük – hajoltam közelebb hozzá, de még így is kiabálnom kellett, hogy meg hallja. Aprót bólintott majd elindult valamerre egy ideig néztem távolodó alakját majd újra a fiúk felé fordultam. Egy csillogó tekintet fúródott az enyémbe lusta mosolyra húzódtak az ajkaim. Elfordítottam a tekintetem és bevetettem magam a tömegbe, de még láttam, hogy Zayn feláll az asztaltól.

- Egy Cosmopolitan-t – szóltam a pincérnek és megtámaszkodtam a bár pulton.

- Kettőt – hallottam meg magam mellől egy mély rekedten szexi hangot. Tudtam, hogy ő az, de nem néztem rá. – Nem lesz egy kicsit erős kezdésnek? – hajolt közelebb hozzám. Édes férfias parfüm-e megcsapta az orrom és önkénytelenül mélyebbet szippantottam a levegőbe.

- Nem – néztem rá mosolyogva. Mély barna szemeit rám emelte majd közelebb tolta hozzám az italom.

- Meghívlak – kacsintott és már nyújtotta is a pénzt.

- Köszön, de még csak a nevedet se tudom – hazudtam.

- Zayn Malik – nyújtotta a kezét. Kissé meglepődött gondoltam azt hiszi, tudom is ki ő, de ez is a terv része. Eljátsszuk, hogy nem vagyunk rajongók, ami igaz is. – És neked?

- Angel Harrison – fogadtam el a jobbját.

Fogalmam sincs, hogy kerültünk ki túlságosan elvesztem a csoki barna tekintetben. Már csak arra eszméltem fel, hogy egymás mellett ülünk egy-egy cigit szívva és beszélgetünk. Hogy kivel jöttünk én miért vagyok egyedül és még sok más. A koktélokat villámgyorsasággal fogyasztottuk és Zany nem hagyta, hogy fizessek.

Már a harmadik B-52-et ittam az erkélyen, mert csak az itteni bárban lehet kapni mikor meghallottam a egyik kedvenc számom. Lehúztam a negyediket is majd megragadtam Zayn karját.

- Táncoljunk – néztem rá ellenmondást nem tűrően és a tánc tér felé kezdtem el húzni kicsit beljebb nyomultam, hogy ne legyünk annyira a szélén majd a fiúra néztem. Martin Garrix – Animals című száma kellőképpen meg tette a hatását láncreakcióba lépve a bennem lévő italokkal. Kezeimet Zayn nyaka köré kulcsoltam és közel húzódtam hozzá az övéi rátaláltak a derekamra és szorosan tartottak. Testünk egyszerre mozgott felvéve a másik ritmusát. Csípőmet jobbra-balra mozgattam miközben még közelebb kerültem Zaynhez. Ajkai vészesen közel voltak az enyéimhez azt hittem megcsókol mikor közelíteni kezdett, de helyette csak egy apró puszit nyomott a szám sarkába. Az alsó ajkam beharapva lestem rá a pilláim alól, lábaim egy pillanatra megremegtek mikor megláttam kis fiús mosolyát.

A reggeli napsütés pont engem talált meg lustán a másik oldalamra fordultam, de valaminek neki ütköztem. Tapogatózni kezdtem még mindig csukott szemmel valami meleg terült el a tenyerem és mozgott is.

- Jó reggelt – ismerem ezt a hangot. A szemeim kipattantak majd azonnal be is csukódtak az éles fény hatására.

- Te mit keresel nálam? – pislogtam a fiúra.

- Te vagy nálam – vigyorgott. – És csak, hogy meg előzzem a kérdésed, mert úgy is felteszed. Nem, nem feküdtünk le.

- Tudom – mosolyogtam kissé kómásan. Felkönyököltem és lerúgtam magamról a takarót. Most már emlékszem, hogy idejöttünk Zany taxit hívott, mert nem hitte el, hogy tudok vezetni és így belátva jól tette. De mivel én bedurcáztam nem mondtam meg a címem így azt mondta itt alszom. Hagyta, hogy lezuhanyozzak és még ruhát is adott.

- Kérsz reggelit? – simított végig a karomon.

- Ha kaphatok – pislogtam szégyenlősem. Hála a mindig jó működő eszemnek még este bevettem egy gyógyszer így most csak egy enyhe fejfájásom van. Elő kotortam a ruháim alól a mobilom és meg néztem Amber hívott-e. 36 nem fogadott csak tőle és 5 üzenet. Mind ma reggel érkezett az utolsó alig tíz perce. Hívj fel! Amint meg kapod. Asszem nagy baromságot csináltam!!!

01. fejezet - 'Nem fogok betörni'

Sziasztok!

Mindenkinek boldog pénteket a Bálintoknak névnapot:) Ja és Valentin izét is:P Hát itt is van az első rész. És ezennel a blog hivatalosan is megnyitja kapuit. Köszönöm e feliratkozót és a kommentet a Prológushoz, ide is várom őket ha tetszik a történet. Jó olvasást! 

xx Sweet 

Az eső hangosan kopogott az ablakomon. Eltűrtem egy hajtincset az arcomból és nagyot sóhajtva fordultam a terasz ajtóm felé. Oda kint reggel nyolc óra ellenére is sötét volt az ég szürkén borult London utcáira. Sóhajtva ültem fel és a szememet dörzsölve rúgtam le magamról a takarót. Ki csattogtam a folyosóra majd a lépcső felé vettem az irányt mikor megéreztem az illatokat oda lentről. Csupasz talpam cuppogva vált a fapadlótól újra és újra vígan beszökdécseltem a konyhába ahol nővérem már teljes harci díszben ült a pultnál a határidő naplója felett.

- Jó reggelt – nézett rám mosolyogva majd újra a lapoknak szentelte a figyelmét. Bekukkantottam a meleg szendvics sütőbe ahol a kenyerek sültek.

- Neked is – válaszoltam kicsit megkésve. Kivettem a hűtőből a barack levet és szereztem két poharat a polcról. Egyiket Amber-nek míg a másikat magamnak töltöttem tele majd a kiürült dobozt a kukába dobtam és én is leültem. Magam elé húztam a laptopom és felnyitottam amint a gép életre kelt a felhasználóra kattintva bepötyögtem a jelszómat és vártam, míg használatba vehetem a gépet. Első utam a gmail fiókomhoz vezetett. Megnyitottam a tegnap este érkezett e-mailt és gyorsan átfutottam a szöveget. – Bob elküldte az infókat – jegyeztem meg mellékesen, na, erre testvérem is felkapta a fejét és becsukta a füzetét.

- És? – meredt rám kíváncsi tekintettel. Míg én a fontosabb információkat közöltem ő reggelinkkel kezdett foglalkozni.

- Öhm! Harry Styles; nagy nő csábász. Szereti a nőket minden este mást az ágyában tudni – szűrtem ki a lényeget. – A sztárok közül is sokan megfordultak már a karjaiban köztük; Caroline Flack, Cara Delevingne, Taylor Swift, és most állítólag az egyik Kardeshien lányal jár.

- Nagyon izgalmas – fogatta meg a szemeit.

- Louis Tomlinson. Barátnője van, nem szereti, a répát minden hiedelem ellenére van egy galambja, amit kitömött. Tovább – pörgettem inkább lejjebb ezt elsőre is gáz volt olvasni. – Niall Horan ő se szingli valami Vanessával jár, aki gyerekkori barátja. Ír származású kölyök, aki szeret enni és a többi – morogtam unottan.

- Liam Payne egy veséje van ezért vigyázni a kell az alkohollal. Mmm ezzel még meg is foghatjuk…

- Talán…

- ….. nem rég kavart Sophia Smiths-el előtte szakított Danielle Peazer-el. És végül Zayn Malik, uh helyes fiú – csillantak fel a szemeim. - Jawadd a második neve, szexi. Cigizik, három lány tesója van. Ez érdekes – akadt meg a szemem az előbb csak egy átfutott mondaton.

- Mi? – ült mellém Amber.

- Perrie Edwards a volt barátnője. Zayn nem rég bontotta fel az eljegyzést… azt – koppant nagyot mindkettőnk álla.

Hamar elkészültem nem sokat vesződtem az öltözéssel. Ki kaptam az első ruhát a szekrényből, ami a kezembe akadt. Enyhe sminket kentem fel csak a spirált és a szem cerkát használtam. A telefonom a zsebembe süllyesztettem majd a Conversem felvétele után lesiettem a földszintre.

- Akkor enyém Liam – állt meg előttem Amber – és a tied Zayn.

- Pontosan – bólintottam határozottan. – Meg van, a címük oda megyünk és figyeljük őket, ahogy az szoktuk aztán meg látjuk mi lesz – emlékeztetem a nem rég beszéltekre. A kezembe kapva a kocsi kulcsot indultam a garázs felé beindítottam a motort és vártam, hogy testvérem is beszálljon. Világ életemben Londonban éltem így már jól ismerem szinte minden négyzetcentiméterét. Az e-mailben szereplő címet is egyből tudtam hol van. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen közel laknak hozzánk.

Nem igazán követtem nyomon az öt fiút nem vagyok, rajongó csak tudom, hogy léteznek. Bár azt a hírekből én is megjegyeztem, hogy az X-faktorban lettek egy banda öten vannak és fiatalok. Hallottam már pár számukat, amik nem rosszak, de sosem éreztem késztetést, hogy magamtól keressek, rájuk esetleg letöltsem őket.

Kicsit késve, de még épp időben eszméltem fel, hogy megérkeztünk. Ez a ház. Hatalmas – akár egy palota – vaskerítés fehére festve, mint ahogy a ház is. Szép gondozott kert – saját kertészük van, ejha – három kocsi a fel állon. Igen határozottan jó helyen járunk – gondoltam magamban és leállítottam a motort.

- És most várunk – dőlt hátra Amber. Én is kényelmesen elhelyezkedtem az ülésben és elő kaptam a telefonom. Felléptem twittere, facebookra néha-néha felnéztem egy –egy üzenet elküldése között. De legalább félóráig nem történt semmi.

Ilyenkor néha úgy érzem magam, mint valami nyomozó. Vagy egy állat. Aki megfigyeli a prédáját és kivárja a tökéletes pillanatot, hogy becserkéssze. Mi is ilyenek vagyunk. A közelükbe férkőzünk, várunk és várunk közben mindig egy kicsit közelebb kerülőnk. Ilyenkor készülnek a képek. Majd mikor elég közel vagyunk végük. Leadjuk a képeket meg kapjuk a pénzt és a pikáns kis fotók másnap már az újságok címlapján virítanak.

- Nézd – dőlt hirtelen előre Amber elraktam a telefonom és én is hasonlókép tettem, mint a testvérem. Két srác azt hiszem Harry és Liam siettek a Range Rover felé, de mikor beültek még nem indultak el. Alig egy perc múlva a másik három tag lépdelt ki a házból Niall zárta a sort és miután bezárta az ajtót, beült és elhajtottak.

- Itt az idő – szálltam ki a kocsiból mikor a Rover lekanyarodott. Át futottam a másik oldalra és visszanéztem a tesómra. – Gyere már – keltetlenül követett és mogorván nézett rám mikor megállt mellettem.

- Mit csinálsz? – kérdezte ijedten mikor felraktam a lábam a kerítésre majd a másikkal elrúgtam magam.

- Át mászom – néztem le rá megtartva magam – nem látszik? – gúnyolódtam. Át lendítettem az egyik majd másik lábam és leugrottam. – Jössz? – ráncoltam a homlokom.

- Nem fogok betörni – sipított.

- Akkor őrködj – vontam vállat szem forgatva és elindultam hátra a ház mellett. Lábujjhegyre állva belestem a garázsba egy kis ablakon. Lesett az állam. Odabent még plusz négy kocsi ált és nem a rosszabbik fajták. Ha jól láttam egy BMW és kettő Lexus, nem semmi.

- Ha elkapnak és rád fogok mindent – hallottam meg nem messze Amber hangját.

- Nem lesz semmi baj – válaszoltam mosolyogva és újra elindultam.

- És még is, hogy akarsz bejutni? – tudakolta kárörvendő vigyorral. Ez fájt. Mintha nem ismerne.

- Mondjuk ott? – böktem egy nyitott ablak felé. Ekkora pancsereket. – Csak felmegyünk a tetőre és már bent is vagyunk – meséltem a tervemet.

- És ha nem lett volna nyitott ablak? – kérdezte még mindig egy helyben állva én már rég a terasz korláton ültem.

- Megoldottam volna – vontam meg a vállam. Kicsit nehézkesen felálltam a fa deszkán és megkapaszkodtam az ereszben.

- Le fogsz esni – rémült meg egyből testvérem. Figyelmen kívül hagyva aggodalmát elrugaszkodtam és felhúztam magam a karommal. Először a térdem érkezett meg és a fél testem, a tetőre a másik lábam a levegőben himbálóztatva löktem fel. Farkasszemet néztem az éggel és áldottam a föntieket, hogy a nap a reggeli eső ellenére most hét ágra sütött így már valamennyire felszáradt a víz.

- Várj meg – kiabáltam le Ambernek. – Kinyitom a teraszt – óvatosan feljebb másztam és beugrottam az ablakon. Egyértelműen egy fiú szobája nagyobb rendetlenség van itt mint nálam pedig a tesóm szerint még egy elefánt is elveszne nálam. Nem sokáig foglalkoztam a felderítéssel még lesz időm. Megkerestem a lépcsőt majd a terasz ajtót, szerencsére nem volt kulcsos így könnyen megoldottam.

- Ezért még akkora bajba kerülünk – sóhajtott fel.

- Ne parázz a lényeg, hogy siess. És ne hagyj nyomot – magyaráztam a lépcsőn felfelé. – Tied Liam szobája, ha végeztél keress meg és együtt megyünk a többibe.

- Honnan tudjam melyik az övé?

- Okos lánya vagy deríts ki – léptem be találomra egy szobába.

Kék falak nagy ágy néhány kép ruhák a földön gitár a sarokban. Ez Niall szobája esett le mikor megláttam a hangszert, de hogy biztos legyek megvizsgáltak közelebbről is a képeket. Az övé. Nem sokáig szarakodtam mentem a következőbe. Barna és bézs kombináció nagyobb rend, mint az előzőbe és ez lesz Zayné. Az egyik képen, a polcon három hozzá hasonló lánnyal vigyorog a kamerába. Ők lehetnek a testvérei.

Az asztalhoz léptem és kutakodni kezdetem a papírok közt vigyázva mindent úgy hagyjak, ahogy volt. Néhány dalszöveg, rajzok üres lapok és egy levél. Egy levél. Lehuppantam a székre és olvasni kezdetem. Nagyobb dologra számítottam csak egy régi – egy éves – szerelmes levél Perrie-nek. Visszadobtam a talált helyre és a fiókokat kezdetem át nézni. Semmi érdekes. Csak kíváncsiságból benéztem a szekrényébe is az éjjeli szekrény fiókjába ahol egy doboz bontott cigi lapult. Kihúztam egy szálat és óvatosan a farmerom zsebébe süllyesztetem.

Amber se talált túl sokat, de azért csináltam néhány képet, mindekét szobáról, ahogy a többiről is amit már együtt néztünk át. Csak mert mért ne benéztünk a nappaliba és a konyhába is, sőt még a fürdőkbe is, de semmi, amit használhatnánk. Én viszont jót ettem a hűtőből valami tésztás cuccot is megkóstoltam. Nem mondom jól élnek.

- Hallottad? – fordult felém ijedten Am.

- Aha – dobtam a mosogatóba a villát és kilestem a konyha ablakon. – Ezek ők – néztem vissza testvéremre. – Gyere – fogtam meg a karját és a terasz ajtó felé kezdetem húzni. Behúztam magunk után majd a falhoz lapítva a dermedt Ambert visszalestem. – Most jöttek be, mind!

Köszöntő - vagy mi fene:)

Hát, sziasztok, leendő olvasóim!

Már pár napja fent van a Prológus a blogon, de még vártam a fejlécre a végleges nyitáshoz. Az első rész pénteken, tizennegyedikén (14-én) érkezik. Addig is olvassátok, a Prológust nézzétek meg a szereplőket, és ha tetszik megfogott benneteket, akkor kérlek, iratkozzatok fel, kommenteljetek. 

Puszi: Sweet Honey